Második, az elsőnél jóval ritkább kiadás. Georg Ziegler evangélikus elmélkedéseket tartalmazó eredeti művét 1598-ban adták ki latinul, majd a következő évben németül. Magyarországon 1618-ban jelent meg először, Anton Cramer nyomtatta ki Lőcsén, német nyelven. A mű a humanista eszményekben, a fizikai élvezetekben, gazdagságban, hatalomban, szépségben és szellemi gyönyörökben csalódott, kiútkeresésében a hit felé forduló ember alkotása. Szenczi a XVI-XVII. században oly népszerű gondolatot a hazai olvasóközönség számára annyira hasznosnak és aktuálisnak tartotta, hogy Brewer Lőrinc bíztatására elkészítette a munka magyar fordítását, amely első alkalommal Lőcsén látott napvilágot 1630-ban. A szöveg Szenczi Molnár művészi prózastílusának legérettebb példája. Hasonlóképp találónak érezhette a művet az önállóságát elveszítő, katolikus uralom alá kerülő Erdélyben, az ekkor már tervei kudarcába belebetegedett Tótfalusi. A nyomdászra jellemző címlapelrendezés, a belső tipográfia és a díszítés egysége teszik a kötetet a magyar nyomdászattörténet egyik becses darabjává. A címlapon itt is feltűnik az Elzevierek nyomdászjelvénye (lásd előző tételünket).