Ugrás a tartalomra

(Temesvári Pelbárt) Pelbartus de Themeswar: Sermones pomerii fratris --- divi ordinis sancti Fra(n)cisci de tempore

(Temesvári Pelbárt) Pelbartus de Themeswar
A mű címe
Sermones pomerii fratris --- divi ordinis sancti Fra(n)cisci de tempore
1500 Hagenaw, Heinrich Gran, pro Johanne Rynman (528)p. (az utolsó levél üres, a H8 és a K6 levélen szöveget nem érintő, a K7 levélen a szöveget is érintő hiány van, néhány helyen apró, javított szakadással, a kötet kézzel rubrikált és iniciálékkal díszített) Kopott, korabeli, gótikus bőrkötésben. A gerinc sérült, az elő- és háttáblán apró hiányokkal. Collection of sermons in contemporary leather binding, spine damaged. Defect to two leaves, one causing loss of text. RMK III/ 56., Sajó-Soltész: 2557., Hain 12552., Goff P-255.
86. árverés / 167.

Kikiáltási ár: 900 000 Ft
Leütési ár: 950 000 Ft

Páratlanul ritka magyar vonatkozású ősnyomtatvány. A Sermones de tempore 171 beszéde először 1498 júliusában jelent meg Hagenauban, ez a második kiadás. Temesvári Pelbárt a Stellarium sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A Pomerium, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben...is sokféle prédikációk". Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló, a de tempore a vasár- és ünnepnapokra írt, a quadragesimales a nagybőjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Beszédei nem elhangzott prédikációk, hanem olyan -- minden rendű, rangú és műveltségű hallgatónak megfelelő -- alapanyagot kívánt adni a papok kezébe, amelyeket azok konkrét erkölcsi tanulságokkal, napi társadalmi és politikai aktualitásokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab íróknak műveit, beleszőve a magyar szentek legendáit, a magyar népmese és mondavilág elemeit. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésekre nem volt alkalmas, nyelvezete egyszerű, hungarizmusokban gazdag.