Sermones pomerii fratris --- divi ordinis sancti Fra(n)cisci de tempore

Páratlanul ritka magyar vonatkozású ősnyomtatvány. A Sermones de tempore 171 beszéde először 1498 júliusában jelent meg Hagenauban, ez a második kiadás. Temesvári Pelbárt a Stellarium sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A Pomerium, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben...is sokféle prédikációk". Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló, a de tempore a vasár- és ünnepnapokra írt, a quadragesimales a nagybőjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Beszédei nem elhangzott prédikációk, hanem olyan -- minden rendű, rangú és műveltségű hallgatónak megfelelő -- alapanyagot kívánt adni a papok kezébe, amelyeket azok konkrét erkölcsi tanulságokkal, napi társadalmi és politikai aktualitásokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab íróknak műveit, beleszőve a magyar szentek legendáit, a magyar népmese és mondavilág elemeit. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésekre nem volt alkalmas, nyelvezete egyszerű, hungarizmusokban gazdag.